HTML

Géppisztolyos Prédikátor

2012.01.22. 14:40 :: jmc

machine_gun_preacher_hun_poster.jpgKérlek nézzétek el nekem, hogy ezzel a bugyuta szóviccel kezdem, de ez a film megér egy misét. Tegnap láttam a Kedvesemmel moziban és még mindig abszolút a hatása alatt vagyok, egyszerűen képtelen vagyok túllépni rajta, s csupán egy filmként tekinteni rá. Ennek egyik oka az, hogy Marc Foster rendező - Quantum csendje, Papírsárkányok - ezúttal egy valós történetet ragadott meg, és vitt a vászonra elementáris erővel, az ilyen filmeket pedig eleve másképp nézi az ember. Főleg akkor, ha nem egy régi, múltbeli eseményt dolgoz fel, nem egy történelemóráról van szó, hanem napjaink egyik legégetőbb problémáját vetíti elénk. Mindezt pedig brutálisan intenzíven, érzékszerveinket és érzelmeinket megerőszakolva teszi; talán ez lehet a másik indok, ami miatt nem lehet egykönnyen elfelejteni.

A történet főszereplője az 1962-es születésű, amerikai Sam Childers. Egy kőkemény vadmotoros, aki először ütött és csak aztán kérdezett, a börtönök gyakori vendége volt és leginkább piti, ám annál veszélyesebb ügyletekkel kereste kenyerét magának és családjának. És hogy miként lesz ebből a lecsúszott emberből Dél-Szudán "Fehér Prédikátora", több száz gyermek megmentője és a lázadók ikonikus figurája? Nos, ezt a valós történetet mutatja be a film, sokkoló módon.

Sam Childers szerepében Gerard Butlert(300, Gamer, Spíler, P.S. I Love You) láthatjuk, míg feleségét - Lynn Childerst - Michelle Monaghan játssza (Forráskód, Sasszem, Agyő,nagy Ő!), mindketten hozzák a minimumot, sőt annál jóval többet is. Butler átalakulása, megtérése egyre hitelesebb ahogy telik az idő, és ami kezdetben fanatizmusnak, őrültségnek tűnik, arról lassan mi is kezdjük belátni, hogy az a helyes út. Monaghan tökéletesen hozza a hűséges, sokat tűrő, férjét mindenben támogató feleséget. Mindezek ellenére, azt kell hogy mondjam, a színészek játéka csak másodlagos a filmben. Ugyanis az érzelmek viszik el a prímet. Azok az érzelmek, amelyek kimondva és kimondatlanul végig jelen vannak a filmben, egyre növekvő intenzitással és megkerülhetetlenséggel. A film tökéletesen mutatja be azt a fajta abszurditást és számunkra teljességgel elképzelhetetlen helyzetet, ami napjaink Kelet-Afrikájában történik. Ép, civilizált fejjel felfoghatatlan brutalitások, népirtások, csonkítások és kegyetlenségek, amiről nem akarjuk elhinni, hogy igaz.

Aki látta a Véres gyémántot, az pontosan tudja, hogy miről beszélek; ám ebben ez még annál is aktívabban jelen van. Folyamatosan a képünkbe vágja, hogy ébredj ember, ez maga a valóság, nincs hova elbújni. Tökéletes képváltásokat és összehasonlításokat ad nekünk a film, hogy milyen "problémákkal" kell szembesülnie egy amerikai embernek, aki nem tudja, hogy milyen élelmiszert vásároljon magának egy szupermarketben és egy szudáni kisgyereknek, akinek ha szerencséje van, akkor túléli az éjszakát, de ha nem, akkor megölik, megcsonkítják, megerőszakolják és halomban elégetik a testvéreivel együtt; vagy rákényszerítik, hogy egy bottal verje szét az anyja fejét, különben mindketten meghalnak. Nem, ezeket a dolgokat képtelenek vagyunk felfogni és elfogadni, inkább elfordítanánk a fejünket, de nem engedi a film. Még azt sem engedi, - ahogy azt a Kedvesem utólag megjegyezte -, hogy normálisan megéljük a fájdalmat, a szenvedést, hogy elsírjuk magunkat; épp a legkeserűbb pillanatban vált el a film, ezzel is reprezentálva, hogy mit bámulsz ember, mit csodálkozol, ez itt mindennapos, mi így élünk.

Arra a kérdésre is választ kapunk, hogy egy ember megmentheti -e a világot. Nem, nem mentheti meg, de megváltoztathatja, és reményt adhat olyanoknak, akiknek ez az egyetlen fegyverük a túléléshez. Érdemes megvárni a stáblistát, ahol a valódi Sam Childers-ről és az általa létrehozott Children's Villageről láthatunk videókat és képeket. A végén pedig feltesz egy kérdést, amivel megadja nekünk a kegyelemdöfést.

De talán mégis az a legvisszásabb az egészben, hogy miközben mi a valóság ezen borzalmait nézzük, szörnyülködünk rajtuk és háborog a lelkünk, hogy ilyen egyszerűen nem lehet, nos, mi  mindaközben egy meleg és biztonságos moziteremben ülünk és popcornt eszünk.

Szólj hozzá!

Címkék: akció dráma gerard butler michelle monaghan marc foster machine gun preacher géppisztolyos prédikátor sam childers

A bejegyzés trackback címe:

https://muvi.blog.hu/api/trackback/id/tr513690999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.