Ennek a blognak is az lett a sorsa, mint sok-sok más oldalnak. Ott hagyták, abbahagyták, félbehagyták. Vagyis -tam, mert hogy ez a saját oldalam. Egyszerűen lusta voltam leülni és írni, miközben rágtam magam, hogy miért nem csinálom, mert szeretném. Elég undorító dolog. Aztán jött az új év és ráeszméltem arra, hogy ha valamit szeretünk, akkor ne habozzunk, csináljuk és használjuk ki a lehetőséget. Főleg, ha még mások is kérik.
Szóval akkor nézzük.