„B” kategóriás filmet nézni jó. Legalábbis én szeretek. Még pedig azért, mert a rendezők arra vannak kényszerülve az alacsonyabb költségvetés miatt , hogy a történet és/vagy a színészi játék erősítésével ellensúlyozzák a technika, a látvány hiányosságait. Ez ugyanakkor két oldalú dolog, mert születhetnek remek megoldások, de láttunk már nem egy példát az ellenkezőjére is (és itt most nem az Asylum productions filmjeire gondolok, mert az egy másik kategória). Szeretném elkerülni azt a helyzetet most, hogy filmeket fikázzak, így nézzünk inkább a pozitív oldalról néhány darabot, azon belül is akció/horror/sci-fi kategóriában. Egyrészt azért, mert a film amiről írni fogok, az ebbe a kategóriába tartozik, másrészt azért, mert véleményem szerint ezekben a műfajokban nagy lehetőség van a „kiugrásra”.
Viszonylag friss alkotásként itt van rögtön a Pandorum. A történet nem túl egyedi, a maszkok nem a legdurvábbak, a díszlet, a helyszín nem túl bonyolult, viszont a fantasztikus színészi játékkal kellemesen ötvözve, egy remek filmet hoztak össze, amit bármikor bátran meg lehet nézni és nem igazán lesz időnk a különböző hiányosságokon mosolyogni. Másik hasonló példa a Moon, amiben leginkább egy szereplő és helyszín van, mégis végig izgalomban tart és leköt. Harmadik példám – ami egyben szorosan kapcsolódik a mostani filmhez – nem más, mint Stephen King A Köd c. regényének azonos néven vászonra vitt adaptációja. Adott egy amerikai kisváros, egy szupermarket tele emberekkel és gyanúsan mozgó köd, ami ellen nincs védekezés. Nagyon szeretem az egy/kevés helyszínen játszódó filmeket, mert arra ösztönzi/kötelezi (vagy legalábbis kellene) a rendezőt, hogy a cselekményre koncentráljon,és mivel Syd Field-től megtanulhattuk, hogy a cselekvés maga a karakter, tehát a rendezőnek lehetősége nyílik részletes, alapos karakterek felépítésére. Van egy zárt helyszín, ahonnan se ki se be, egy maréknyi ember összezárva és egymásra utalva, az életük egymás kezében. Mindenki gyanús, mindenki áldozat. Pillanatok alatt csoportok alakulnak és bomlanak fel. Kitűnő magja egy történetnek! Ugyanis az emberi léleknél változatosabb nincs, márpedig egy ilyen szituáció mindent kihoz az emberből.(Erre építenek a valóságshowk is.)
Akkor térjünk át az aktuális filmünkre, amelynek címe:
Alien Raiders – Idegenek a pokolból
A helyszín egy amerikai kisváros, azon belül is egy nagy szupermarket. Az emberek jönnek-mennek, bevásárló listákat néznek, vásárolnak, fizetnek, mit sem sejtve, hogy mi vár rájuk. Egy csapat fegyveres elfoglalja a boltot, bereteszeli az ajtókat, túszul ejtik a civileket, néhányat lelőnek és teljes a káosz. Senki nem tudja, hogy mit akarnak, de hogy nem átlagos fegyveres rablásról van szó, arra hamar rájönnek. De akkor mégis mit akarnak? Gazdatestről, királyról, nőstényekről beszélnek és arra kényszerítik a túszokat, hogy bizonyítsák, ők tiszták. Közben kiderül, az egyik fogoly rendőr és fegyvert ránt… A kiérkező rendőrök vezetője egy volt túsztárgyaló, akinek a lánya a bolt alkalmazottja és az épületben ragadt.
A helyzet bonyolult és minden adott. Néger rendőr, egy kemény deszexi orvos csaj, néger nehézfiú, tökös kínai, sikkasztó hájpacni főnök, fehér szépfiú, nyüzüge geek. Minden megvan, ami a „recept” szerint kell és az emberi reakciók nem váratnak sokáig magukra. Ki szeretne hős lenni? Ki szeretné túl élni? És milyen áron? Te mit tennél meg érte? Remek kérdések és mindenki fejében átfutottak már. A film talán nem a legjobb válaszokat adja rá, A köd sokkal részletesebb és kidolgozottabb, de ez is megállja a helyét és aki szereti az ilyen típusú alkotásokat, az élvezni fogja.
