Ma este egy kis ínyencséget hoztam Nektek, ami után sokan dorombolva nyalogatjátok majd meg a bajszotokat. Akif Pirincci sikeres novelláját Martin Kluger vitte vászonra és 1994-ben mutatták be. Előre szeretném leszögezni, hogy bár rajzfilmről van szó, de a film kifejezetten felnőttek számára készült; gyerekekkel még véletlenül se nézzük meg. Mindig izgatottan ülök le ilyen típusú műveket nézni, mert nagyon érdekes - egy eredetileg kicsiknek szánt műfajjal - komoly társadalmi problémákat és kérdéseket boncolgatni és ábrázolni. Ennek két fajtája van: lehet burkoltan, gyerekek számára is nézhető módon tálalni (pl.Wall E), illetve lehet abszolút felnőttekre szabni (egyik kedvencem a 2009-ben készült 9). Mint említettem, most az utóbbi fajtáról van szó, abból is az erősebb. Egy macska-thriller, minden szükséges hozzávalóval: erőszak, gyilkosság, vér, bandák, szekta és szex. És sok-sok "macskasággal". De először nézzük a sztorit.
Francis, a fiatal és okos kandúr, lepukkant író gazdájával új otthonukba költözik, ami ránézésre sem egy álom hely, és még a szaga sem az igazi. Francis hamar rájön, hogy itt korábban egy orvosi rendelő vagy laboratórium lehetett és érzi, hogy ez a ház többet rejt magában, mint amennyit elsőre megmutat. Megismerkedik a félszemű, öreg és morcos Kékszakállal, ráadásul igen különös módon és helyszínen: Francisék házának kertjében, egy brutálisan meggyilkolt macsek teteménél. Jóformán fel sem ocsúdnak a borzalomból, rövid időn belül újabb holttest kerül elő. A két ismeretlen négylábú hamar összebarátkozik és együtt indulnak a rejtély és az ismeretlen gyilkos nyomába. Útjuk igencsak kalandos, titkos vallási szektákon, csontvázakon, őrült tudósokon, felizgult kandúrokon és tüzelő szukákon vezet át; kimenetele pedig egyre kétségesebb. Szokás szerint nem akarok túlzottan spoilerezni, így nem fogom lelőni a poént, most is azt mondom, hogy tessék megnézni!
A film - a gyilkosságok mellett - más kérdéseket is felvet: fajelmélet, világuralom, a vallás és az általa nyert hatalom és az azzal való visszaélés, a hiszékenység és a félelem, mások irányítása... és persze más egyéb gondolatok, az asszociáció szabad, kinek-kinek a saját szája íze szerint. És még némi megjegyzés: a film külön ínyencség lehet minden macskaimádónak (mint nekem is). Bár a grafika hagyományos, kézzel rajzolt, egyáltalán nem spóroltak vele; a cicuk tisztogatják magukat, tekergetik a farkukat, lapos oldalpillantást vetnek egymásra és teszik mindezt a rájuk jellemző egyértelmű magabiztossággal és felsőbbrendűséggel - akárcsak a valóságban. Egyetlen kis nüansz: a filmben a macskáknak szemhéja van és úgy pislognak, mint az emberek. Ettől eltekintve és összefoglalva, ez egy erősen ajánlott film minden ínyencnek és macskaimádónak. Miáu!
