Az Ünnepek alatt néhány filmet azért megnéztem, még ha nem is a TV-ben. Szeretném Nektek bemutatni Harry Brownt. Sajnos ezt a 2009-es remekművet, mint oly sok más filmet is, csak később mutatták be hazánkban, ami jelen esetben 2 évet jelent - 2011. október 6. A film témája kapcsán rögtön két másik alkotás jut az ember eszébe; az egyik a Charles Bronson-féle Bosszúvágy, a másik Clint Eastwood Gran Torino-ja. És bár mindkét esetben beszélhetünk hasonlóságokról, én most ebbe nem mennék bele, hanem szeretném önálló filmként kezelni - nem egy angol remake-ként - és így megvizsgálni egy kicsit.
A cselekmény napjaink Angliájában, azon belül is Londonban játszódik. Abban a Londonban, amit biztos nem így tüntetnek fel a turistacsalogató reklámvideókban. Sehol egy Temze, egy Big Ben, de még csak egy díszőrség se a Parlament előtt. Helyette van lepusztult lakótelep, levizelt járda, megrémült lakosok, drogozó fiatalok és minden ami hozzájuk kapcsolódik: kenőpénz, fegyverek, erőszak, vér, gyilkosság. Az első percektől kezdve világossá válik, nem ez az a hely, ahol élni szeretnénk. Ugyanakkor annyira átlagosnak és hétköznapinak tűnik az egész, hogy akaratlanul is átfut a fejünkön a rémisztő gondolat, hogy hoppá, hát ez akár nálunk is lehetne - és lehet van is. Harry Brown (Sir Michael Caine) a telep egyik magányos kisnyugdíjasa, feleségét nem rég vesztette el, egyetlen öröme a legjobb barátjával, Leonarddal (David Bradley - Harry Potter), való sakkozás kedvenc pubjukban, egy korsó sör társaságában. A film kitűnően adja vissza Mr.Brown életszemléletét és habitusát: pontos, precíz, rutin/szabálykövető és teljesen rezignált, pedig sok mindent lát és hall, ami cselekedetre késztethetné. Mindennapi szürkeségéből még akkor sem teljesen esik ki, amikor Leonard kétségbeesetten elmondja neki, hogy elege van a sok utcai huligánból, akik állandóan fenyegetik őt, a rendőrség segítségét is hibába kéri és nem tudja mit tegyen, mi lenne a helyes. Mindez hiába. A helyzet rövid idő alatt elfajul és amint azt sejteni lehetett, Leonard gyilkosság áldozata lesz. A rendőrség hamar lezárja a nyomozást, ráadásul önvédelemnek minősíti az esetet. Harry, aki mindeddig némán tűrt és önmagában kesergett, most úgy dönt, hogy feláll és kezébe veszi az irányítást. Vakmerő módon fegyvert szerez és a gyilkosok nyomába ered...a többit nem árulom el, tessék megnézni.
Nagyon fontosnak tartom kiemelni a történet életszerűségét:zavargások, értelmetlen erőszak, a teljesen gátlástalan fiatalok elzüllése és sodródása, prostitúció, kábítószer, félelem, gyilkosságok és abszolút reménytelenség. Ez nem fikció, ez a kőkemény valóság, ahol a bűnös lesz ártatlan és az ártatlan bűnös. A demokrácia hanyatlása, megcsúfolása, félreértelmezése - kitűnően mutatja be a film. Ez bárhol megtörténhet, és meg is történik. Az egyetlen kérdés, hogy ki az, aki mer ez ellen tenni, vállalja a kockázatot és azt mondja, hogy eddig és ne tovább.
Mielőtt lezárom ezt a postot, meg kell említenem a színészóriás, Sir Michael Caine teljesítményét, bár lehet néhány szó is elég: fantasztikus, zseniális és hibátlan. Kiemelném, hogy 78 évesen játszotta el ezt a szerepet. Csak a megerősítés kedvéért: 78. Elképesztő. Miközben a filmet néztem, egy dolog bizonyossá vált bennem: nem akarok Harry Brown ellensége lenni.
