Sajnos az elmúlt két hétben teljes időhiányban szenvedtem, reggeltől estig tartó elfoglaltságok, esélyem nem volt idekerülni. A jövőben is kisebb-nagyobb szünetek várhatóak, de nem adom fel az írást, csak a türelmeteket kérem előre is az esetleges kimaradásokért, vagy rövidebb cikkekért. Köszönöm. Most pedig nézzük a filmet. Nick Cassidy (Sam Worthington) volt New York-i rendőrtisztet 25 év börtönre ítélték, amiért ellopott egy méregdrága, hatalmas gyémántot, amelynek tulajdonosa a befolyásos és gazdag befektető, David Englander (Ed Harris). A rendőrtiszt egyik nap váratlanul megszökik, egy szálloda 20. emeletén bérel szobát, majd annak párkányára kimászva, az összesereglett tömeg és a média erejét felhasználva próbálja igazát bizonyítani. Ebben közvetve és közvetlen módon is segítségére lesz Lydia Spencer (Elizabeth Banks), a NYPD tárgyalója, ám esélyei így is minimálisak. Kiszolgáltatottan, 20 emelet magasan, egy arasznyi párkányon miként nyerhetné el szabadságát? Ám ahogy az idő egyre telik, bizonyos szálak megmozdulnak és helyzet kezdeti egyszerűsége felborul: ki üldöz kit, ki az igazi bűnös és ki az áldozat? Érdekek feszülnek egymásnak, kérdések vetődnek fel, mialatt a nép egyre nagyobb hősként ünnepli Cassidyt és a rendőrség egyértelmű parancsot adott: mindenáron hozzák le. És ebben az "álló-hajszában" csak egyvalaki menekülhet meg...
A Borotvaélen, bár némileg hasonlít a Fülkére és nem kerüli a kliséket, mégis egy remek film. Sőt, talán épp ebben van az ereje: bátran használja őket, ezzel megfelelő kiszámíthatóságot adva az egyik oldalról, míg közben a másik oldalról finoman adagolja a csavarokat, fordulatokat és emiatt egy picit sem érezzük úgy, hogy lapos a hangulat vagy unatkozunk. A színészek munkájára semmi panaszunk nem lehet, Worthington remekül hozza a becsületéért küzdő ex-zsarut, Spencer is teljesen hiteles, Ed Harris pedig már a Sziklában is megmutatta rosszfiús arcát, ami azóta is jól áll neki. A legjobban mégis a két "mellék főszereplő" amatőr, ám profi szellemű karaktere és játéka tetszett a legjobban, Joey Cassidy (Jamie Bell) és Angie (Genesis Rodriguez). A történet mellett az operatőri munka is kitűnő, a szédítő magasság hajmeresztően jelenik meg a vásznon, néha önkéntelenül is muszáj megszorítanunk a vörös moziszék karfáját, mert beleszédülünk. Ehhez kapcsolódva érdekes információ, hogy Sam Worthington-nak tériszonya van, ez pedig döntő szerepet játszott abban, hogy igent mondott a forgatásra; az arcán látható rettegés a filmben tehát igencsak igazi. Sőt, a jelenetek egy részét valódi környezetben és magasságban vették fel, ami még realisztikusabbá tette a kész művet. Már csak az utóbbiak miatt is, mindenképp ajánlott moziban nézni! Tériszonyban szenvedőknek nem ajánlott!
