Idén decemberben sokan fogunk izgatottan a mozipénztárak előtt tolongani, hisz kedvenc "mindent tudó" detektívünk és hűséges társa visszatér, hogy legyőzzék a gonosz Moriarty professzort, már ha tudják. Az előző film kitűnőre sikeredett, a trailer alapján remélem ez méltó folytatása lesz. Várjuk!
Update: IMDb szerint a hazai bemutató január 5-én lesz.
Sokunk kedvenc atlétás zsaruja visszatér! Bruce Willis iránti imádatom túlzottan nagy ahhoz, hogy ilyen sorok és keretek közé szorítsam, így ettől most el is tekintenék. Internetes források szerint megállapodtak az újabb, ötödik rész elkészítésében, amelynek angol címe "A Good Day to Die Hard". A rendezői székben az a John Moore ül majd, akinek a felemásra sikeredett, de azért tetszetős Max Paynet köszönhetjük. Az újabb John McLane-es film története ott kezdődik, hogy John megint irtó nagy szarba kerül (" John, hogy tudsz kétszer ugyanabba a szarba lépni?"). Ugyanis a fiát (akiről gondolom kiderül, hogy az elmúlt tizen-huszon évben hol volt) elrabolja egy börtönből menekülő orosz rossz fiú (terrorista). Így apa és fia össze kell hogy dolgozzon a közös túlélés na meg a világ megmentésének céljából. Bruce-t tekintve teljesen szubjektív vagyok, nekem az is elég lenne ha egy filmben 2 órán át csak ülne és semmit nem csinálna, akkor is végignézném! Mindazonáltal kíváncsi vagyok, mi fog kisülni a dologból. Természetesen az első 3 film hangulatát nem fogják tudni visszahozni, mert egyszerűen ez már egy másik század, más igényekkel. De én azt mondom, ha már a negyedik rész szintjét megütik, esetleg egy kicsit csavarnak rajta, tökéletes lesz. Egy a lényeg: agyatlan, elképesztő akciók sok humorral. És akkor tuti szeretni fogjuk. Bemutató: 2013. február 14-én.
„B” kategóriás filmet nézni jó. Legalábbis én szeretek. Még pedig azért, mert a rendezők arra vannak kényszerülve az alacsonyabb költségvetés miatt , hogy a történet és/vagy a színészi játék erősítésével ellensúlyozzák a technika, a látvány hiányosságait. Ez ugyanakkor két oldalú dolog, mert születhetnek remek megoldások, de láttunk már nem egy példát az ellenkezőjére is (és itt most nem az Asylum productions filmjeire gondolok, mert az egy másik kategória). Szeretném elkerülni azt a helyzetet most, hogy filmeket fikázzak, így nézzünk inkább a pozitív oldalról néhány darabot, azon belül is akció/horror/sci-fi kategóriában. Egyrészt azért, mert a film amiről írni fogok, az ebbe a kategóriába tartozik, másrészt azért, mert véleményem szerint ezekben a műfajokban nagy lehetőség van a „kiugrásra”.
Viszonylag friss alkotásként itt van rögtön a Pandorum. A történet nem túl egyedi, a maszkok nem a legdurvábbak, a díszlet, a helyszín nem túl bonyolult, viszont a fantasztikus színészi játékkal kellemesen ötvözve, egy remek filmet hoztak össze, amit bármikor bátran meg lehet nézni és nem igazán lesz időnk a különböző hiányosságokon mosolyogni. Másik hasonló példa a Moon, amiben leginkább egy szereplő és helyszín van, mégis végig izgalomban tart és leköt. Harmadik példám – ami egyben szorosan kapcsolódik a mostani filmhez – nem más, mint Stephen King A Köd c. regényének azonos néven vászonra vitt adaptációja. Adott egy amerikai kisváros, egy szupermarket tele emberekkel és gyanúsan mozgó köd, ami ellen nincs védekezés. Nagyon szeretem az egy/kevés helyszínen játszódó filmeket, mert arra ösztönzi/kötelezi (vagy legalábbis kellene) a rendezőt, hogy a cselekményre koncentráljon,és mivel Syd Field-től megtanulhattuk, hogy a cselekvés maga a karakter, tehát a rendezőnek lehetősége nyílik részletes, alapos karakterek felépítésére. Van egy zárt helyszín, ahonnan se ki se be, egy maréknyi ember összezárva és egymásra utalva, az életük egymás kezében. Mindenki gyanús, mindenki áldozat. Pillanatok alatt csoportok alakulnak és bomlanak fel. Kitűnő magja egy történetnek! Ugyanis az emberi léleknél változatosabb nincs, márpedig egy ilyen szituáció mindent kihoz az emberből.(Erre építenek a valóságshowk is.)
Akkor térjünk át az aktuális filmünkre, amelynek címe:
Alien Raiders – Idegenek a pokolból
A helyszín egy amerikai kisváros, azon belül is egy nagy szupermarket. Az emberek jönnek-mennek, bevásárló listákat néznek, vásárolnak, fizetnek, mit sem sejtve, hogy mi vár rájuk. Egy csapat fegyveres elfoglalja a boltot, bereteszeli az ajtókat, túszul ejtik a civileket, néhányat lelőnek és teljes a káosz. Senki nem tudja, hogy mit akarnak, de hogy nem átlagos fegyveres rablásról van szó, arra hamar rájönnek. De akkor mégis mit akarnak? Gazdatestről, királyról, nőstényekről beszélnek és arra kényszerítik a túszokat, hogy bizonyítsák, ők tiszták. Közben kiderül, az egyik fogoly rendőr és fegyvert ránt… A kiérkező rendőrök vezetője egy volt túsztárgyaló, akinek a lánya a bolt alkalmazottja és az épületben ragadt.
A helyzet bonyolult és minden adott. Néger rendőr, egy kemény deszexi orvos csaj, néger nehézfiú, tökös kínai, sikkasztó hájpacni főnök, fehér szépfiú, nyüzüge geek. Minden megvan, ami a „recept” szerint kell és az emberi reakciók nem váratnak sokáig magukra. Ki szeretne hős lenni? Ki szeretné túl élni? És milyen áron? Te mit tennél meg érte? Remek kérdések és mindenki fejében átfutottak már. A film talán nem a legjobb válaszokat adja rá, A köd sokkal részletesebb és kidolgozottabb, de ez is megállja a helyét és aki szereti az ilyen típusú alkotásokat, az élvezni fogja.
Danny McBride színésszel először a Trópusi Viharban találkoztam, ahol a pirománias Cody-t alakította a káoszba fulladt forgatás közepette, hozzáteszem zseniálisan. Következő szerepét - nem időrendi sorrendben - az Ananász Expresszben láttam, majd az Agyő Nagy Őben és az Egek Urában is feltűnik. Az Ananász Expresszben, amely talán a legismertebb - és minden kétséget kizáróan, még a Trópusi Viharnál is agyamentebb - szintén James Franco oldalán láthatjuk, akárcsak a Királyban és a két film rendezője is ugyanaz a David Gordon Green. Vagyis az agyament poénok és hülyeségek itt is garantáltak - lennének. Mert valahogy még sem jött át teljesen. Amikor még hónapokkal korábban (de lehet volt már egy éve is) a bemutatóját láttam, hát teljes eksztázisba estem és visító röhögésem közepette csak annyit tudtam kinyögni, hogy "kell kell kell!". Sajnos itt is az helyzet áll fenn, hogy a trailerben elég sok poént ellőttek és a filmben már nem maradt elég.
A történet szerint Fabious (James Franco), a hős herceg és leendő király megmenti szépséges szerelmét (a tényleg gyönyörű Zooey Deschanel) a csúnya küklopsztól és már épp az esküvőre készülnek, amikor Leezar (Justin Theroux) a gonosz mágus megjelenik és elrabolja a leendő arát. A folytatást könnyű kitalálni: Fabious útra kél, hogy újra kiszabadítsa szíve választottját. Ebben - kénytelen-kelletlen - segítségére lesz kétbalkezes testvére Thadeous (Danny McBride) és annak fura szolgája Courtney. Útjuk ezer veszélyen át vezeti őket, ahol egy öreg varázsló kielégítése csak a kezdet. Később azt is megtudhatjuk, hogy miért menő karikára fűzött állati péniszt a nyakunkban hordani, na meg találkozhatunk a fehérneműre vetkőzött Isabellel (Natalie Portman), aki szintén a fura trióhoz csapódik. Több titkot nem szeretnék elárulni a sztoriból, még csak annyit, hogy hőseinknek igencsak sietniük kell, mert a két hold egyesülésekor, a 90 éves, még mindig szűz - de állandóan a szexről beszélő - Leezar is egyesülni fog Isabellel és akkor vége a világnak. A filmbeli poénok jók, de leginkább Dannytől származnak, aki azért nem képes egyedül az egész filmet elvinni a hátán. Persze ott van mellette még 3 szupersztár, de valahogy ... nekem olyan érzésem volt - lévén szó itt is paródiáról van szó, a lovagos-királynőmentő -, mintha egy gyengébb verziójú Trópusi Vihart néznék. A poénok eléggé a szex és a fű köré vannak építve, ami jó-jó, de nem eléggé.
Összegzésként azt mondom, megfelelő esti vígjáték, a kreténebb és káromkodósabb fajtából, haverokkal-barátnővel és néhány sörrel.
George Clooney generációnk egyik legismertebb és leghíresebb színésze. Azt, hogy legjobb vagy legtehetségesebb nem tudom, nem is tisztem megítélni, viszont ez egy blog, ahol a véleményemet leírhatom és én kifejezetten szeretem a játékát. Én hiszem azt, hogy egy színész csak olyan szerepet tud élethűen eljátszani -többször, ami hasonló a valódi személyiségéhez. És abban is biztos vagyok, hogy egy idő után ez oda-vissza működik: vagyis a színész valódi személyisége hatással van a megformált karakterre és fordítva: a karakter hat a valódi énre. Bruce Willis a lecsúszott, szétcsúszott jófiú, aki tesz mindenre, de azért mindig megmenti a világot, pontosabban csak teszi a dolgát (nem csak a Die Hard sorozatra gondolok). Will Smith a kicsit piperkőc, laza, de teljesen profi "világmentő" karakter (kivéve Hét Élet, Boldogság Nyomában, Legenda Vagyok és félig meddig Hancock). George Clooney az elegáns, magányos, sármos szűkszavú karakter. Ez ebben a filmben sincs másképp. Sőt.
Kicsit fura volt Clooneyt pisztollyal a kezében látni, de nem ez az első (Sivatagi Cápák, The Peacemaker) és könnyen meg lehet szokni. Ami sokkal furcsább és szokatlanabb volt az Clooney szinkronhangja. Ugyanis nem Szabó Sípos Barnabás! Hanem Haás Vander Péter. Félreértés ne essék, H.V.P. kitűnő szinkronszínész, imádom a hangját, mindannyian sokszor hallhattuk, rengeteg filmben, pl. Vince Vaughn-nak kitűnően áll. Viszont nagyon furcsa volt Clooneyt látni és egy kemény, ércesebb hangot hallani, nem pedig Sz.S.B. melegebb, selymesebb hangját, ami kitűnően illett a színész eleganciájához. Na, de térjünk át a filmre. Clooney magányos bérgyilkost játszik, aki igyekszik senkivel sem barátkozni, elvégezni a munkát és magányosan utazgatni. Egy kevésbé jól sikerült küldetés után Olaszország egy kis városában kell meghúznia magát, amíg lecsendesednek a dolgok. Ám ott is kap egy megbízást és ráadásul még a szerelem pillangója is rátalál. A történetről ennyit, mert ... nos azért mert nem túl bonyolult. És akkor itt visszaítélnék arra a "Sőt"-re, amit a bevezetőmben írtam. Ez a film jól áll Clooneynak, épp úgy, mint az Oceans széria. Csak itt nem az elegáns környezet és a csilivili miatt (bár az is van, az Olasz táj gyönyörű!), hanem a film ritmusa miatt, ami kifejezetten lassú folyású. Hosszú, elnyújtott képek, egy csomó "felesleges" filmkocka, amit simán ki lehetne hagyni, hogy pörgősebb legyen a film, de itt nem ez a lényeg, épp az ellenkezője. Én imádom az ilyet. Például ott az örök kedvencem, Az Időjós. Jelen film esetében sincs semmi gondom ezekkel a megoldásokkal, ami kevésbé tetszett az az, hogy nem igazán volt számomra világos a film fővonala, a másik pedig a film befejezése. Ugyan nem egyértelmű, de el lehetett volna tekinteni ettől a megoldástól, bár Clooney nagyon jól játszotta az utolsó autós részt. Összegzésként Az Amerikai jó film, de egyrészt készülj fel, hogy hosszú és vontatott, másrészt eléggé hangulatfüggő. Szerintem ilyen esős, borús, hideg időben kitűnő választás lehet a kanapéból, jól betakarózva.
Ha saját blogod van és abba írhatsz, akkor megteheted, hogy akkor írsz amikor akarsz. Az elmúlt egy hét nagyon másról szólt, filmeket se nagyon tudtam nézni. Egyetlen mozgóképes szórakozásom egy sárga szivacs volt. Igen igen, Spongyabob, az a hülye kockanadrág. Bevallom őszintén, kb. 1 hónappal ezelőttig hallani sem akartam róla. Huh, nagyon ki nem állhattam, idegesítőnek és hülyeségnek tartottam. Mondjuk ez most sincs másként, de megszerettem ezt a kis hülyeséget, hála az én egyetlen kedvesemnek, aki rávett, hogy nézzek meg pár részt. Még pedig azért, mert sok fontos mondanivalója van, amit sajátos köntösbe tár elénk, de akkor is fontos. Barátság, szeretet, hűség, kitartás, felelősség, kötelesség, egyszerűség, örülni a pillanatnak... tudom tudom, ezek elcsépelt, mindennapi gondolatok, de mégis fontosak és Bikini Fenék bájos, együgyű, fukar és deviáns karakterei kitűnően átadják a nézőknek. Nem is szaporítom tovább a szót, inkább
Nézd Te is, légy újra gyermek és mosolyogj!!!
.jpg)
Igeeeen! Pontosan! Shyamalan mester egyik alkotásáról van szó, sokak szerint rossz és értelmetlen, szerintem érdekes és egyedi,a főszerepben egyik kedvencemmel, Mark Wahlberggel. Igeeeen! Ez Az Esemény (The Happening). A film teljes storyját nem írom le, de a lényeg, hogy ott is valamilyen kór (legalábbis azt hiszik, hogy az) elszabadul, aminek következtében az emberek sorra hullanak, de főleg a tetőről és lefelé. Szó szerint. Ugyanis ez a valami kiiktatja az agynak azon részét, ami megakadályozza, hogy vigyorogva kárt tegyünk magunkban, vagyis kinyiírjuk magunkat. A filmben lévők azonban nem olyan szerencsések, mint mi nézők és különféle módokkal (a kedvencem a fűnyíró elé fekvő) harakirit követnek el. Főhősünk, szerelme és egy maréknyian még menekülnek, hogy mi elől, azt nem tudják, hogy hova azt főleg nem tudják, de mindenképp nagyon menekülnek, főleg el. 
A későbbiekben mindenképp fogok írni legalább egy cikket a kedvenc színészeimről, de az már most nyílt titokká teszem, hogy az abszolút favorit Bruce Willis és minden idők legjobb filmje a Die Hard 3. Ennyi, itt vita nincs.
Viszont amit most meg akarok mutatni nektek, az amit karácsonyra kérni fogok a Jézuskától:.jpeg)
Egy eredeti John McClane szerkó! Eszméééééletlen ! Kedvenc hősünk ebben a szerelésben küldte a másvilágra a gonosz, dadogós Simont és mentette meg a galamblelkű Zeus Carvert, meg úgy az egész világot a Die Hard 3-ban!
Forrás itt.
Szeretném neked bemutatni egyik kedvenc színésznőmet. Bevallom, nem (csak) a színészi játékával bűvölt el, mert nem láttam túl sok filmben, de a kisugárzása .... engem teljesen megigézett.
Téa Leonit először a Bad Boys első részében láttam, ahol a film női főszerepét játszotta, a veszélyben lévő, de bátor szemtanút. Ezt követően főszerepet kapott még a Jurassic Park harmadik epizódjában és a Deep Impactban. Ez nem a filmek megjelenési sorrendje, hanem ahogy én láttam őket. Emellett játszott még Nic Cage oldalán a Segítség apa lettemben és Adam Sandlerrel a Spangolban (Spanglish). Utóbbi kettőt nem láttam, de pótolni fogom. Az idén 46 éves színésznő New Yorkban született, ereiben európai vér is csordogál és 1999. óta David Duchovny élete párja, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Érdemes még tudni róla, hogy 2006. óta az UNICEF jószolgálati nagykövete.
